2013. május 21., kedd

Az otthonoktatás nehézségei

Mint bárminek az életben, az otthonoktatásnak is vannak nehézségei. Nem gondolom, hogy csak a rózsaszín oldalát kellene bemutatni, hiszen ezáltal hiteltelenné válik.
Én csak arra vállalkozom, hogy a saját életünkben tapasztalt nehézségeket írom le, hiszen minden család számára mások jelenthetnek gondot, problémát, hátrányt, ki hogyan nevezi.
A felsorolás szintén nem jelent semmiféle fontossági sorrendet :)

1. Fut a lakás
Ezt ugye nem kell bemutatni? Legtöbbször ez marad a nap végére, illetve a nap végén győz az álmosság, és inkább alszunk. (éjfélnél előbb ritkán fekszünk le mi, felnőttek, és 6-kor kelünk)

Az ilyen képek ne tévesszenek meg senkit, ez tutira nem a mi lakásunk:)



2. Nagy a kísértés, hogy csak azokkal a tárgyakkal foglalkozzanak, amihez kedvük/tehetségük van. Így viszont esély sincs arra, hogy ez változzék bennük, pedig Zsombor élő példa arra, hogy egy alapvetően humán érdeklődésű fiatalból hogyan lesz végül matematikus. 
Azonban ehhez szükség volt arra, hogy "megfeszüljön" a matematikáért is. Emlékszem azokra az időkre, amikor késő éjjelig ült egy-egy példa felett...az itthon tanulóim azonban könnyen mondhatják, hogy nem ez az én utam, minek feszüljek meg érte?



3. Könnyen kicsúszik a kötelesség a kezünkből.
Nem készül el az aznapra előirányzott feladatokkal? Sebaj, majd este, edzés után...s ha akkor már nagyon fáradt, akkor majd holnap...hát voltak ilyen tologatós időszakok....nem szeretném, ha ez egyáltalán bármikor alternatíva lenne, de kevés eszközöm van ellene...egyre kevesebb.
Persze az iskola sem jelent tökéletes megoldást, de tapasztalatom szerint a két OO-s gyerekem ebben sokkal profibb, mint akik iskolába járnak. :)

4. Egymás társasága egyre kevésbé kielégítő számukra.
Ez az utóbbi néhány hónapban lett egyértelmű, eddig remekül megvoltak egymással. Mostanában azonban ciki egy lánynak focilabdába rúgni, és egy fiú sem fog görkorizni.



5. Hét közben nem végzünk a házimunkával, így sok dolog marad hétvégére, ami pedig a közös együttlétekre lenne alkalom. De hiába, ha nincs vasalt ing, gyomos a kert, ebéd csak délután....így nem tudunk leülni társasozni, vagy kinek van kedve elmenni biciklizni, úszni?

6. Nincs elég sűrű kapcsolatrendszer az otthonoktató családok között, legalábbis nekünk nemigen sikerült olyan családokkal  napi/heti személyes kapcsolatot találni, kialakítani, akikkel közös gondjainkat, örömeinket megoszthatnánk. A gyerekeinknek sincsenek ilyen kapcsolatai, ami nagyon aggaszt. A régi barátaik nagyrészt megvannak, de a kapcsolat lazult közöttük. Persze edzésen is alakultak új kapcsolataik, és látom, mennyire fontosak ezek számukra!



7. Mivel a nagyobbjaink iskolába járnak, a kisebbek pedig nem, nehéz kezelni az ebből adódó feszültségeket. Egyik létforma előnyeit sem tudjuk teljesen kihasználni.
Hiába vagyunk OO család, a hétköznapjaink teljesen iskolába járósak, hiszen a nagyobb gyerekeink miatt fel kell kelni, időben kell lefeküdni, és nem utazhatunk el kedvünkre keddtől péntekig például.
Azonban az sem adatik meg, hogy amíg a gyerekek iskolában vannak, addig végezzek itthon minden teendővel, és délután már csak rájuk koncentrálhassak.

8. Otthonoktatottjaink is kamaszkorba léptek, egyre nagyobb az igényük a rólam való leválásra, az önállóságra, mégis túl nagy a felelősségem a tanulmányaikat illetően. 

9. Ami a tananyagot illeti, ennek megválasztásában alsó tagozaton van szabad keze a szülőknek, felsőben szinte semmi. A tankönyv az irányadó, és kész. Azt kell megtanulni, ami abban benne foglaltatik.
Az iskolákat kevéssé érdekli, hogy ezen kívül mi az, amiben a gyermek kiemelkedő esetleg. A lényeg, hogy a témazárót hány pontra írta meg. 



Tizedik pont nem jutott eszembe, ezzel jelezném azt is, hogy áldása azért 10 pontos volt. :)



4 megjegyzés:

  1. Kedves Virág!

    Nekem is ezeken pörög az agyam mostanában így év vége felé... És borzasztóan sajnálom, hogy nem lakunk egymáshoz közelebb. Kezdek rettegni a fölső tagozattól...
    A gondok hasonlóak nálunk is, bár így az elején nem érzem a tananyag szorítását. Abban nagyobb szerencsénk van, hogy jövőre már mindkét gyerek itthon lesz és most is elég lazán jövünk. megyünk hétközben.
    A legnagyobb gond a társak hiánya nálunk is, ezen sokat gondolkodom. Én örülnék havi egyszeri oo-s találkozónak, ahol nem kell megváltani a világot, csak együtt lenni. Mi próbálunk gyakran szervezni olyan alkalmakat, ahol a kiterjedt baráti körünk és gyermekeik találkozhatnak, rohangálhatnak, sustoroghatnak. De gondolom a kamaszkorral ez megváltozik és már nem lesz feltétlenül elég a játszótéri őrület. Ebből a szempontból is örülök, hogy itt élek, mert elég nagy ahhoz a város, hogy sok minden történjen benne, de elég kicsi ahhoz, hogy lépten-nyomon ismerősökbe botoljunk.

    De végül is nem baj, ha vannak nehézségek, mert ez azt jelenti, hogy oda kell figyelnünk és naponta reflektálnunk kell magunkra, a gyerkeink igényeire, mert van választási lehetőségünk, hogy merre menjünk tovább. Nem egy rajtunk kívül álló rendszerhez kell alkalmazkodnunk.

    judit

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Virág, hogy leírtad, pont tegnap gondolkodtam az otthonoktatás kontra iskola témakörön...

    VálaszTörlés
  3. Virág egy szavad nem lehet! Szépen ülnek a gyerekeid és tanulnak.Majd a megérdemelt alvás! Ő melyik lányod?

    VálaszTörlés
  4. Kedves Virág! én azt hiszem, soha nem fogok otthon oktatni, de érdekel, hogy aki csinálja, hogyan is csinálja. Nagyon köszönöm, hogy leírtad ezeket, én azt hittem, hogy az otthon oktatók elég elvakultak, és nem is látnak hátulütőt. Köszi, hogy felnyitottad a szemem :) És szorítok, hogy 5nél kevesebb legyen ez a lista :D

    VálaszTörlés