2012. február 29., szerda

Vacak


Vacak él és virul, de a betegsége - úgy érzem - egyre szövevényesebb.
Ezt inkább majd akkor részletezem, ha legalább valami konkrétumot is tudok írni a tüneteken kívül. Egyelőre az nyugtat meg csupán, hogy jó állatorvos kezeiben van.

Arra szavakat sem találok, mennyire a szívünkhöz nőtt. 
Soma verbálisan magasabb szinten áll nálam, ezért az ő szavait idézem:
"Amióta Vacak velünk van, azóta olyan egyszerű az életem: MINDEN JÓ"


Vacak hihetetlenül simulékony. Elég, ha csúnyán nézek rá, már abba is hagyja, amit nem szabad. 
Ha leülök dolgozni, odafekszik a lábamhoz, és nagyokat szunyál rajta.

Hatalmasakat lehet vele hancúrozni, kergetőzni. Na, ezt nem velem műveli persze, hanem Soma az, aki hívja:
"Vacak, gyere, játszunk kutyásat!"
És Vacak jön, és kutyásat játszik.

Mindent szeret, de azért legjobban mégiscsak enni. 
Mindig ott terem, ha edénycsörgést hall, vagy a kamraajtó csukódik.
Ha ő választana menüt, akkor pedig a gyerekek hazahozott tízóraiját kérné.
Ha ez nincs, akkor legalább abból a tejbegrízből, amit Mesi főzött.
Csak egy nyalást...
(persze tejet ugye nem szabad adni neki)



Sok barátja van a környéken.
Először is Alfi, a szomszéd vizsla. Minden séta alkalmával lecövekel egy kicsit a kerítés előtt, hátha Alfi is éppen akkor indul, mint mi.
Aztán Mona, a labrador csajszi, 
Beni, a 6 hónapos golden srác, és 
Bucs, a hatalmas darab berni pásztor. 

Ma pedig újabb barátot szerzett. 
Hat kutyussal voltunk sétálni a veresi tónál. Négyen olyan vehemens kutyusok voltak, akiktől illő távolságot tartott a mi széplelkű Vackunk. :)


Akitől nem félt, az Rizike, a nyolc hetes mudi volt.


Alig várjuk a kutyaovit, hátha ott egy kicsit megjön az önbizalma. Sajnos még a következő hétvégéig várnia kell.
Addig is tanulja, hogy vannak ártalmatlan dolgok, amiktől  szintén nem kell félni. 
Ilyen a hulahopp karika átlépése is.


(Külön gratulációt kérek, amiért a 7347514514625124. videó sikerült, azaz mind a két kutya átlépett a karikán fél percen belül, és Soma sem mondta Mesinek, hogy hogyan KÉNE azt csinálnia, ami még eddig egyiküknek sem jött össze. :))

Egyébként nem egy félős kutya, a benti zajokat megszokta, fel sem kapja a fejét, ha elindul a turmix, vagy a porszívó. De puszit adni egymásnak rizikós :) cuppanásra a legmélyebb álmából is felriad. 

Nemsokára elkezdjük az intenzív autóhoz szoktatást, mert ott bizony gyakran eldobja a taccsot szegénykém. 
Már kinéztük a ketrecet, amiben kényelmesen utazhat majd velünk, hogy nagyokat tudjunk együtt kirándulni.
Ugye, jön már a tavasz? :)

13 megjegyzés:

  1. Nagyon édes! :-)
    Viszont: lehet, hogy a ketrecért komolyan megsértődik ám! Az én Axim sem utazott benne soha. Inkább a lábunk alatt nyomorog, ha nem jut máshol hely, de ő nem utazik ketrecben!
    Kombi jellegű az autónk, ketrec nélkül remekül elhasal a puttonyban is, de ha ketrecet lát, nem száll be. :-)) A kedvence amúgy a hátsó ülés. :-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Gabka!
      Mi arra gondoltunk, hogy itthon is ebbe szoktatjuk, ez lenne a helye. Persze nyitott ajtóval.
      Azért is tűnik praktikusnak, mert akkor bárhová utazunk, ez nagyobb biztonságot nyújt majd neki.
      Sajnos az autóban annyira intenzíven folyik a nyála, és annyira csak az ölünkben nyugszik meg, hogy csupa csatakosan száll ki az, aki mellett utazik. :)))
      Bízom benne, hogy nem ütközik majd akadályba a szoktatás. :)
      Amúgy itthon is szeret "fedett" helyen aludni (asztal alatt például), szóval reménykedünk.
      De hát egy kutya szuverén személyiség, így aztán végső soron ő dönt...mint Axi is. :)))

      Törlés
  2. Kedves Virág!

    Segítségedet szeretném kérni! Azt hiszem (és remélem) nálad láttam két könyvecskét. Az egyik, amikor a gyermeked táborba ment és ez kísérte a bőröndbe, a másik amit a lánykád barátnőjének készített barátság könyv címmel. Keresgettem a blogodban, de nem találom, pedig ha nem gond szívesen merítenék belőle ötletet, mert a kisfiam barátja elballag az oviból, így szívesen meglepnénk egy barátság könyvvel, valamint nyáron nálunk is aktuális lesz a táborozás. Előre is köszönöm a segítséged!
    A kutyus rém aranyos!!!

    Üdvözlettel:

    Éva

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A barátságkönyv itt van:
      http://lapbookmaniasok.blogspot.com/2009/11/baratsag-lapbook.html
      A másik a régi blogban volt, és sajna azt töröltem, de nézek neked képet a számítógépen.

      Törlés
  3. Nem hangzik jól az utalás a betegségéről, azért remélem, hogy nincs komoly baja. A kutyás lét pedig valóban olyan, ahogy Soma is mondta. :) Nálunk pedig már duplán jó, a múlt hétvége óta van egy kölyök kutyánk is.
    A ketrechez szoktatás is biztos menni fog, legalábbis az autóban, odabent annyira nem biztos,hogy szeretni fogja. Bár, okos kutya... úgyhogy megtanulja majd. :)
    Nálunk szerencsére nincs gond a nagyobbikkal sem a kocsiban, nagyon szeret utazni. Ül a hátsó ülések előtt, a fejét előre hajtja a két első ülés kartámaszaira, és nézelődik. :) A kicsi pedig még csak hazajött velünk kocsival... végigaludta az ölemben. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dius, néhány napja ugyanazt éreztem én is, mint a gyerekszülés után...hogy mikor jön a következő? És hát nálam ez egy veszélyes érzés. Nemigen tudom elcsomagolni magamban...
      Milyen az új kutyusotok?
      Az a baj, hogy nekünk két kocsink van...illetve nem ez a baj, ez kifejezetten jó dolog. :)
      A baj inkább az, hogy István kocsija nem elég tágas ahhoz, hogy bárhol is elférjen az ülésen kívül. És ha lehet, abban utazunk. Ott képtelenség lábnál ülnie egy kutyusnak, még most is, mikor kölyök.
      Na, de nagyon kíváncsi vagyok az új kutyusotokra!

      Törlés
    2. Virág, ugyanolyan francia bulldog, mint a nagyobbik. Valahogy sikerült beleszerelmesednünk a fajtába. :) Ha még nem láttad, adok gyors segítséget hozzá. http://ezisdius.blogspot.com/2012/02/tobben-lettunk.html

      Törlés
  4. Nagyon édes Vacak..Megmondom őszintén aggódtam, mi lehet vele,hisz olyan rég nem írtál róla:( De hála az égnek goldiskodik ügyesen:) Nagyon tetszik, hogy tudatosan neveled továbbra is és ebben komoly segítséged Soma és Mesi...
    Sziasztok!Hajni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Goldisodik, az biztos. Ha nem adok botot a szájába, a pórázt cipeli séta közben. Annyira muris! :)
      Sajnos semmiről nem írtam sokáig, mert egyszerűen bedarált az idő....:(

      Törlés
  5. Szia Virág! Nagyon édes kutya Vacak!
    Szerinted az állatok alkalmasak gyerekterápiára? Rozi

    VálaszTörlés
  6. Rozi, egyetértünk, valóban édes egy kutya! :)))
    Ami a gyerekterápiát illeti, feltétlenül alkalmasnak gondolom az állatokat erre a feladatra.
    De így általánosságban igen nehéz válaszolni erre. :)

    VálaszTörlés
  7. Szia Virág!

    Nagyon szépen köszönöm, sikerült megtalálnom a barátságkönyvet a megadott link alapján. És köszönöm, hogy esetleg nézel képet a másikról is:-)))

    Köszönettel


    Éva

    VálaszTörlés