2011. október 26., szerda

Politika, hírek, egyebek

Amióta magam vagyok délelőttönként, gyakran bekapcsoltam a rádiót, s míg hallgatom, megy a mosógép, fő az ebéd, egyszóval a kezeim dolgoznak, a fejem pedig máshol jár...aztán pár hét után azt éreztem, hogy hiányzik a csend, és az a fajta érzés, hogy "ott vagyok a dolgaimban". Nem tudom, mennyire érthető, de nekem  élmény István ingeit vasalnom, mert illatos mosószer ide-vagy oda, én érzem közben az Ő illatát. 
Amikor a tízóraikat csomagolom, arra gondolok, hogyan fog beleharapni ma az a csirkefogó Soma, ha bolognait főzök, akkor már hallom Luca örömteli sikongását, hogy "navégre" az ő kedvencét esszük.
Szóval így el szoktam beszélgetni magamban-magammal. :)
A rádió megfoszt ettől az élménytől. Így aztán kikapcsoltam. Akkor meg azt vettem észre, hogy fogalmam sincs róla, hogy népszámlálás van, hogy mindenki izgul, megmentik-e a görögöket, és hát ez sem jó, mert igenis ebben a világban élünk, igenis kötelességünk tudni, mi folyik körülöttünk. Ez tulajdonképpen keresztényi kötelességünk, hiszen ismerjük a Jó Hírt, ami után éhezik és szomjazik a világ.
Jó, akkor marad az internet. Index, origo, fn, stb, stb...aha, szerintem aki naponta ezt olvassa, az tuti depressziós lesz.
A megoldást számomra a Mindennapi hozta meg.

Miért?
Keresztény újságírók szerkesztik, napi aktualitású híreket keresztény kontextusba helyezve tálalnak.

Ma például Böjte Csaba írására bukkantam, szeretném megosztani Veletek is. 
Aztán persze igencsak érdekel, ti hogyan élitek meg a "híreket"...olvassátok, hallgatjátok, nézitek? Vagy nem érdekel, mi történik a világban, itthon? Van valamilyen szűrőtök? Hogyan fordítjátok, tolmácsoljátok a gyerekeknek az eseményeket?

Mielőtt még ezer kérdést írnék, álljon Böjte Csaba írása.

"Uram, tégy engem a te békéd eszközévé, hogy békét vigyek oda, hol békétlenség van!" Szent Ferenc
Tanárokkal, közéleti személyekkel beszéltem az elmúlt napokban politikáról, gazdasági kérdésekről. Ami meglepett, az a hatalmas feszültség, harag, elkeseredettség, - és ha nem lennék ferences szerzetes, akkor talán azt is kimondanám, hogy gyűlölet, - mely újból és újból felcsapott a beszélgetés során. Szidták a politikai csoportosulásokat, a bankokat, a gazdasági élet szereplőit, az iskolarendszert, az egyházat, mindenkit. A beszélgetés újból és újból ugyanabba a témába torkolt: "Kevés a pénz! Meg egyáltalán mit gondol a kormány, ennyi fizetésből meg lehet élni?" Én próbáltam jópofa lenni és viccel elütni az élét a durva beszédnek. A székely ember régebb is kikacagta a feléje tornyosuló gondokat, és jókedvű, vidám szemmel nézve, legtöbbször kiderült, hogy nem is annyira megoldhatatlanul félelmetes az a fojtogató gond, mely elnyeléssel fenyeget. Meglepett, hogy mennyire nem vették a lapot, nagyon mélyen ül az emberekben a feszültség és a harag. Próbáltam mondani, hogy az állam csak azt oszthatja szét, amit mi termelünk. "Ha nincs elég pénz, kérjenek kölcsön!" - jön kapásból a válasz. Ennél több kölcsön már könnyen Görögország nyomdokába viheti a mi országunkat is, itt is államcsőd lehet, - próbáltam mondani. "Kit érdekel? Azért kapják a fizetést, - mondja egy főiskolát végzett személy, - hogy nekünk is fizetést adjanak!"
Hazamentem, bekapcsoltam a számítógépet és szinte minden internetes oldalon vitákról, tüntetésekről, fenyegetőzésekről olvashatok. Jön a fűtésszámla és vele az utóbbi húsz év legnagyobb sztrájkja, mondja egy elkeseredett ember. Nézem a híreket, az indulatokat, és látom, hogy sokan készek politikai érdekekből, egy kis fizetésemelésért szétverni akár saját hazájukat is.
Nézem a megbolydult világot és nem értem, hogy okos szónokok miért nem magyarázzák el érthetően, hogy mit jelent, ha egy állam eladósodik, és mivel jár, ha már állampapírjait nem tudja a piacon értékesíteni és emiatt államcsődöt jelent be?
Tavasszal Argentínában voltam, és egy asztaltársaságot megkérdeztem, hogy az egyszerű emberek számára mit is jelentett az államcsőd? Tudtam, hogy az argentin kormányok folyamatosan átgondolatlanul kölcsönöket vettek fel, végül 2000-ben már nem tudtak több hitelt felvenni, senki nem akart Argentin állampapírokat vásárolni. Az állam nem tudta kiadni a fizetéseket, nem tudták kiegyenlíteni a költségeket, törleszteni az adósságokat. Ezért elismerték, hogy az állam csődbe van. Persze ettől az élet nem állt meg, a nap másnap is felkelt. Addig egy USD, egy Argentin peso volt, de másnap már csak négy pesoért adtak egy dollárt. Így az emberek nem fizetésük 25%-át vesztették el, hanem egyik napról a másikra mindenüknek 75%-át. A bankokban lévő pénzeket az állam befagyasztotta, és most 10 év után talán kis részletekben kezdik kiadni az embereknek a megtakarításokat. Persze az emberek lázadoztak, hatalmas megmozdulások voltak.
Megkérdeztem azt is, hogy a kormány mit tett? Az egyik férfi azt mondta, hogy: "a hatalom mindent megtett!" Mire a felesége csak annyit mondott, hogy: "elég durván tette azt, amit tett". Kíváncsian rákérdeztem, hogy mégis mit tett a hatalom durván? "Hát - jött a kitérő válasz - mikor mentem reggel a munkába, biza itt is - ott is le volt takarva 10 - 20 halott az út
szélén". Az élet nem áll meg! Eltelt 10 év, és most minden 5 -10 ház előtt egy őrbódé áll, az emberek fizetik az őrt, ki azonnal telefonál ha gyanús alakok jelennek meg az utcán, és akkor nem egy - két rendőr jön, hanem egy állig felfegyverzett különítmény.
Az elszegényedett emberek mit csinálhatnak? Elmentünk a nyomornegyedbe is. Én azt hittem, hogy mindent tudok a szegénységről. Elvittek egy homokbányába, melyből a vizet leszívatták és ahol most is zakatolnak a szalézi szerzetesek által működtetett szivattyúk, mert másképp újból bányató lenne a kisvárosnyi ember otthonából. Ebben a nyomornegyedben most 45 - 50 ezer ember él, utcák, házszámok, papírok nélkül. Bementünk néhány bódéba, igaz, hogy Buenos Airesben a higanyszál nem megy 0 fok alá télen sem, de szinte sehol nem láttam ajtót, ablakot, a földön raklapok voltak, és alatta folyt a nagyon zavaros kinézetű víz. Tizenévesek szopogatták a külföldre eladott finomított kábítószer után visszamaradó kokain malátát, mely nem csak elmezavart, de halált is hoz számukra. Néztem a parttalan nyomort és megkérdeztem a kedves nővérektől, hogy e nagyvárosban körülbelül hány ilyen nyomornegyed van? Velük volt egy jól informált, szociológiát tanító egyetemi tanárnő is, aki bennünket felvilágosított, hogy körülbelül még 200 ilyen negyed van a fővárosban és annak közvetlen környékén. Argentínának jelenleg olyan elnöke van, aki ezelőtt 15 évvel, az őserdőben fegyverrel a kezében gerillaharcot vívott a gazdagok ellen. Félve megkérdeztem, hogy milyen elképzeléseik vannak a kormánynak a nyomor felszámolására? "Sajnos - jött a szomorú válasz, - nincsenek tervek, elképzelések ilyen sok tönkrement család felemelésére." Egy szerzetes paptól hallottam, - bár nem jön, hogy elhiggyem - mikor a nyomornegyedben az emberek elkezdenek hangoskodni, akkor fegyveres dzsipekkel behajtanak álarcos emberek, és akiket elöl - hátul kapnak, azokat lelövik. Kegyetlen az élet!
Ez történt, ez van Argentínában, a világ egyik legnagyobb országában. Persze lehet azt mondani, hogy mi a civilizált világ központjában, Európában élünk, és mindez nálunk nem történhet meg. Adná az Isten, hogy valóban így legyen. De sajnos, ha a világháborúkra gondolok, akkor azt kell mondanom, hogy a hatalomért, a pénzért ennél szörnyebb dolgokat is követtek el már Európa földjén az emberek.
Angol vendégekkel beszéltem a tegnap. Az elmúlt hetekben szinte megmagyarázhatatlan elementáris erővel tört fel Londonban és sok más angol nagyvárosban a gyűlölet, az erőszak. Tizenéves fiatalok, olyanok kiknek szülei nagy pénzeket fizetnek, hogy előkelő egyetemeken taníttassák őket, kimentek és bandákba verődve törtek, zúztak, raboltak, gyújtogattak. Senki sem érti, hogy honnan van ez a hatalmas feszültség a fiatalságban? A gyermek, a fiatal olyan a családban, mint a kiolvadó biztosíték a házban. Ha nő a feszültség, akkor egyszerűen, ahol a legvékonyabb a hálózatban a vezető a biztosítéktáblában, ott elolvad és megszakad az áramfolyás. Sajnos mi felnőttek játszunk a gyűlölettel, a haraggal, de gyermekeink, fiataljaink szívén is keresztülmegy ez a sok feszültség, mely betölti otthonainkat, intézményeinket, és ez szörnyű következményekkel jár, járhat.
Mi a megoldás? Ha tűz van, nem szabad olajat önteni a lángokra! Választottunk egy kormányt, hagyjuk, hogy dolgozzanak, bízzunk bennük! Kapcsoljuk ki a televíziót és szépen menjünk el dolgozni. Nagydiákjainkat elvittük egy - egy napra napszámba krumplit szedni. Egy napi munkabérük egy nagy zsák szép krumpli volt, egy napi munkáért annyi krumplit kaptunk, mennyit egész télen egy fiatal elfogyaszt. A nyári vakációban elmentünk 20 diákkal erdőt tisztítani.
Egy heti munkánk után annyi fát kaptunk, amellyel egy 20 fős otthont a télen ki lehet fűteni. Persze lehet veszekedni, háborogni, de tudnunk kell, hogy egy ingatag lélekvesztőben hánykódunk a tengeren, és ha egymásnak esve rúgkapálunk, akkor könnyen felborul a csónakunk, ingatag civilizációnk összedől, és sokunkat maga alá fog temetni.
Meg kell nyugtatnunk magunkat és egymást, ha pánikolva, kapkodva vezetjük az autónkat, rángatva a kormányt, szinte borítékolni lehet a balesetet. Nincs olyan baj, mit ne lehetne nagyobbá tenni az ideges indulatokkal, de nincs olyan nagy gond, mit ne lehetne gyógyítani, mérsékelni, békés nyugodt döntésekkel. Rajtunk múlik, hogy az elmúlt húsz év felelőtlen költekezése milyen következményekkel jár. Én nagyon szeretném, ha eltudnánk kerülni a társadalmunk alapját jelentő gazdasági élet összeomlását, mert az anarchiánál rosszabb semmi sincsen!
Istenem adj békét az emberek szívébe, add, hogy a nehézségeket elviseljük, és csendes szorgalmas munkánkkal kis világunk gondjait megoldjuk!
Légy velünk az éjszakában Istenünk!


Szeretettel, Csaba t.

Csíkszereda, 2011 szeptember 20.

19 megjegyzés:

  1. Én szinte tiniként jöttem rá, hogy nem szeretek híradót nézni, mert lehangol. Aztán egy baráti beszélgetésben ez téma lett, majd megszámoltuk kb 14 negatív hír, 4-5 semleges, 1-2 érdekesebb. Tragikus. Aztán úgy ahogy van megszüntette a tv-t a szobámban. Azóta sincs. Viszont híreket hallgatok. Néha. Interneten. Több nem is hiányzik. :)

    VálaszTörlés
  2. Mi netes tévét nézünk, így csak olyan műsorokat nézünk meg, amit mi akarunk, akkor, amikor mi akarjuk.
    A híreket emiatt csak egy nap késéssel látjuk, azon is átpörgetjük azt a részt, ami nem érdekel bennünket.
    A hírek tele vannak hatásvadász, kedélyborzoló álhírekkel, amikre nem vagyunk kíváncsiak.
    A gazdaságról szóló valódi híreket pedig csak a neten lehet elérni, nem a hivatalos médiából.

    Böjte Csaba írásában sok igazság van. Habár én megértem a feszültséget is és azt sem tartom helyesnek, ha homokba dugjuk a fejünket.

    VálaszTörlés
  3. Nem közömbös számomra mi történik a világban, mégis úgy tűnhet egy kívülálló számára. Kevés tv-t nézek, csak általam kiválasztott DVD filmeket. A másoktól meghallott hírmorzsa is elég... Szerintem a mai hírek, hírportálok egyáltalán nem hírek, hanem kifejezetten rémhírek! Interneten azokat az oldalakat látogatom, amelyek összefüggésben vannak a munkámmal. Köszönöm ennek az új oldalnak az ajánlását, mert nem ismertem... beleolvasok. Egyetértek Csaba testvérrel, valószínűsíthető, hogy nem lesz egyik napról a másikra tejjel-mézzel folyó kánaán...
    Az én dolgom például az, hogy ahova Isten rendelt (márpedig abban nagyon otthon érzem magam) a legjobb tudásom szerint helyt álljak, dolgozzak, a rám bízottaknak a lehető legtöbb jót tegyek. A helyettesem áldott jó ember: a választások óta csak azt mondogatja: "Meglátod Era, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér!" Így legyen! Ámen

    VálaszTörlés
  4. Van egy másik hírportál is, ahol jó hírekről lehet olvasni, hogy visszaadták, felépítették, kitakarították, rendberakták, megmentették: http://pozitivnap.hu/

    VálaszTörlés
  5. Olvasom a híreket, hallgatom a híreket (rádióban), és néha a híradót is meghallgatom. Néha túlságosan felbőszít, de kötelességemnek érzem, hogy napi szinten legyek tájékozott, különben hogy tudnék majd hitelesen válaszolni, ha a gyerekeim megkérdezik egy-két év múlva, hogy mi miért történt? (meg fogják, ebben biztos vagyok)
    Böjte Csabának nagyon sok mindenben igaza van. Én viszont értem azt is, hogy az átlagos, hétköznapi emberek hogy gondolkodnak, és tökéletesen értem az indulataikat, hiszen választottak valamit, amiről azt gondolták, egy jobb, járhatóbb utat kínál, és épp az történik, hogy mindenki azt érezheti, csúnyán átverték. Nehéz a napi, heti, havi gondok mellett arra gondolni, hogy a következő húsz-harminc évért meg kell tennünk... hiszen épp a mi generációnk az, amelyik már húsz éve fizeti... így, vagy úgy. Az ilyesmiből pedig kevesen tudnak kitörni, mármint az indulatokból. Remélem azért baj nem lesz belőle, bár minden jel erre utal szerintem... :(
    Addig pedig, amíg ez kiderül, vagy amíg arrafelé billen a mérleg, ahol több a mosoly, mint a bánat, az Úr legyen velünk. :)

    Ja, a hírportál pedig tetszik. :)
    És pl. ma reggel én is azon mosolyogtam magamban, hogy Patrik fiam hogy meglepődik majd a salátás szendvicsen, amiért egy hete ácsingózik, és hogy fog neki örülni. :)

    VálaszTörlés
  6. Lassan 3 éve nem figyelem az aktuális híreket, amennyi nekünk fontos, úgyis eljut hozzánk, a munkám révén még kicsit több is. Egy dolgot jól a fejembe, szívembe vésett Isten: első az élethivatás - család, munka, mindennapi kenyér. Minden negatív hír, érzés energiákat von el ezektől. Nem azt mondom, hogy nem kell foglalkoznunk a világ dolgaival, hiszen benne élünk, csak egészséges lelkülettel és gondolkodással tegyük.

    VálaszTörlés
  7. Csaba testvért pedig csodálom :o)

    VálaszTörlés
  8. Én utálom a híreket, pontosan a lehangoló stílusuk miatt. Ezért tájékozatlan vagyok. Köszönöm ezt az oldalt. Ezt már szívesen olvasgatnám. A cikkel is egyetértek. Néhány éve a szüleink még hosszú sorokat álltak ki a nevetségesen kevés fejadagokért(Románia), most pedig el vagyunk árasztva mindenféle extrákkal. Az emberek a nemtomhányadik autójukat veszik, nálunk már nincs parkolóhely az utcában, tömbházakat szigetelnek, köztük nyugdíjasok is, termopán ablakokat tesznek stbstb, a gyerekeknek ezer kacatot vásárolnak, mindenki rendszeresen eszik gyorskaját, iszik festékes vizet(cola, fanta), és a ruhásszekrények ajtajai megadni készülnek magukat a legtöbb helyen. Most tekintsünk el a kivételektől, átlag emberekről beszélek. Mi rabol el több pénzt, az állam vagy a saját kívánságunk? Nem lehet megélni???????????? Ezt már senkinek nem hiszem el. (megint tisztelet a kivételnek)

    Enikő

    VálaszTörlés
  9. Tévét, híreket, híradót én sem nagyon nézek, rádióban, röviden inkább meghallgatom. Hírportálokon megnézem a főcímeket, és ami érdekel vagy érint, abba jobban beleolvasok.

    Csaba testvért általában nagyon tisztelem, szeretem a hozzáállását, a tetteit és az írásait, de ez most nekem nagyon fejet a homokba dugósnak tűnik...

    VálaszTörlés
  10. Szia Virág!
    Régóta rágom a reklámiparban dolgozó férjem fülét, hogy létre kéne hozni egy "csak csupa jó hír" hírportált. Azt válaszolja mindig, hogy már többen megpróbálták, és nem jött be... Nem érdekelte az embereket. Téged, Böjte Csabát és az itt reagálókat olvasva, akkor azért mégis lenne létjogosultsága!
    És még valami: noha kérni nem bátorkodtam volna, de így, hogy már ott láttam "magamat" a bloglistádon, szeretném jelezni, hogy nagy megtiszteltetés számomra!
    Szeretettel,
    Szilvi

    VálaszTörlés
  11. Mikor jövünk végre rá , hogy a világon a legfontosabb a szeretet!!!!!!!!!!!Mindent ez motivál, vezérel!!!!!!!!!!
    Érjük be hát egy morzsányival a családunkból,barátoktól.......vagy akár kutyusunktól:) a tv-t pedig felejtsük el!
    Babuci

    VálaszTörlés
  12. Szépen kérem azt, akit ennyire nem érdekel a politika, az ne is menjen el szavazni 4 évente! Gondoljon a szavazás napján is a családjára, békére, szeretetre, és maradjon otthon. Különben - mint most is történik - azok is szívnak, akiket érdekel a közélet.
    Vera

    VálaszTörlés
  13. Azért én elmegyek szavazni... Remélem a többiek is, akiknek nem ez a központi gondolat az életükben és nem akarják folyton úgy megmondani, bűnbakot keresni a kudarcaikra. Az írásnak semmi köze nem volt a politikához, nem is értem, hogy kötöttünk ki itt... Böjte Csaba cikke tanulságos, elgondoltató. Miért gondoljuk azt, hogy ennél rosszabb már nem lehet? Tényleg szegénység van ma nálunk? Igenis olyan témát feszeget, amit tanácsos átgondolni, esetlegesen felülvizsgálni a mindennapi indulatainkat. Én is ezt tettem... Erika

    VálaszTörlés
  14. Ó,Virág!!!!Nagyon-nagyon köszönöm!!!!!Sajnos már jóideje nem nézem a híradót, mert elborzaszt a sok gyilkolás, rossz hír,nem bírom....Viszont nem jó,hogy nem vagyok tájékozott ,ez pedig szintén nem jó, így nagyon köszönöm,hogy írtad ezt a híradást.Megnézem és nagyon remélem,hogy jó lesz! Majd beszámolok.:)

    VálaszTörlés
  15. Kedves Vera, az hogy nem az Indexet olvasod vagy a Népszabadságot, az nem azt jelenti, hogy nem törődsz a gyermekeiddel, a szeretettel, a jövővel. Én bármikor hallgatnék Virág döntésére akár politikai kérdésben is, még ha nem is tájékozódna (eltorzított és embereket eltorzító) médiákból. Blogjáról sugárzik, hogy ő valóban gondol a szavazás napján is és minden más nap is a családjára, békére, szeretetre.

    VálaszTörlés
  16. Kedves Vera!
    Nem azon múlik, hogy elmész-e.
    "Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan."

    Hogy hívják a helyi képviselődet?
    Mikor láttad utoljára?
    Mit tett a lakókért?

    1990 óta a települési önkormányzatoknál:
    - képviselőt nem lehet leváltani,
    - nem köteles képviselni,
    - előterjesztések, beszámolók, jegyzőkönyvek nem publikusak (= nem kell kiadniuk)
    - bizottsági üléseken a "közönség"-nek szó adható, de nem kötelező
    - ám a testületi ülésen már szót nem kaphatsz,
    Antal Józsi ezt is elintézte.
    Amíg ezt nem változtatja meg az országgyűlés, előrelépés nem lesz.
    Amíg ez nem tudatosul az emberekben, nem beszélhetünk "képviseletről".

    VálaszTörlés
  17. Az eddigi kormányokat is kellett volna hagyni dolgozni, nem mindenben gátolni, nem kellett volna 2006-ban szétverni a Televízió épületét, gondolkozni kellett volna, mielőtt bárki bármit tett vagy mondott, szavakat, mondatokat nem kellett volna félreérteni és félremagyarázni, indulatokat nem kellett volna 1989 óta gerjeszteni, és sorolhatnám, mit nem kellett volna, és mit kellett volna. A demokráciáért bizony szót kell emelni, és sajnos, hogy újra szólni kell, mert vannak olyanok, akiknek ez nem természetes. S azért is szólni kell, hogy ne a szegényeken csattanjon mindig az ostor! Akinek van miből adnia, adjon azoknak, akiknek nincs miből élniük!
    Az oktatáshoz pedig annyit tennék hozzá, hogy nagyon oda kellene figyelni, mi az, amit feltétlenül meg kell tanítanunk gyerekeinknek, s ehhöz bizony először tananyagot kellene adnunk. A fejlődést nem lehet visszafordítani, ellene nem tehetünk semmit, erre alapozva lehetne nagyon jó oktatásunk is, csak ez senkinek nem érdeke. Ma a gyerekek egy-egy dolgozatra készülnek, utána elfelejtik az egész történetet, mert még a tanárnak sem fontos, amit tanít. Az egész úgy trágya, ahogy van! És ez nem az elmúlt húsz év következménye, hanem már az 1970-es évektől hanyatlik minden. Tán meg lehetne kérdezni Pozsgait, vagy Gazsó L-t és a többieket is mind.
    Rozi

    VálaszTörlés
  18. Nem értek egyet a névrokonommal, igenis mindenki menjen el szavazni, akinek kialakult világképe, világnézete van. Személy szerint én már rosszul vagyok a politikától, hogy egy embert az alapján ítélnek meg, hogy jobb vagy baloldali.
    (megsúgom, hogy a legaranyosabb, legsegítőkészebb ember akit ismerek MSZMP-s. Bizony, még a párttagkönyve is megvan. De amikor anyukámnak segítség kellett, és nem voltam a közelben kérés nélkül ugrott a bácsi. Erre volt aki azzal intézte el, hogy "a vén komcsi? Be sem engedném" Na ő nem segített.

    Van egy nagyon jó írás Bakunyin: A török csel c. könyvében, amikor az orosz tanácsos kifejti, hogy miért nem jó a demokrácia. Miért igazságtalan. Érdemes elolvasni, sok igazság van benne.
    De mert nálunk demokrácia van, toleránsnak is kell lenni, és elfogadni ha nem a mi véleményünk/nézőpontunk a nyerő.

    (a skandináv országokban azt csodálom, hogy az ellenzéknek is vannak építő ötletei, amit a kormányzó hatalom el is fogad és meg is valósítják. Ezt nagyon hiányolom nálunk.)

    Vera

    VálaszTörlés