2011. január 17., hétfő

Megajándékozottan...

...így vagyok mostanában. 
Számolni sem tudom, mennyi mindenért tudok hálát adni.

Hálát adok azért, mert sokan vagytok, akik adtok nekem. 
Nem mindig tárgyakat, hanem biztató szavakat, ötleteket, megértést, bátorítást. 
Aztán vannak, akik megtömnek egy borítékot a kezük munkájával, elmennek a postára, és feladják nekem. 
Amikor megérkezett ma egy hatalmas boríték tele filcből varrt zöldséggel-gyümölccsel, elámultam. 
Tudom, mennyi munka van benne. Tudom, mennyi idő, görnyedés a varrótűvel, sz ollóval, az apró gyöngyökkel. 
A játékok mögött megláttam a kedvességet, a sok időt, és az odafordulást. Csak annyit írtam, nem szeretik a kölkök a zöldséget, és Éva máris munkához látott. 

Nagyon köszönöm ezt a sok kedves varrományt, Éva!
És hadd tegyem hozzá, ez nem kézügyesség dolga. Ez a szív dolga. 
:)




A másik történet régebbi. Az a helyzet, hogy rádöbbentett, milyen kicsiny is a hitem. Ezért aztán nehezen írok róla. Mert a fájdalom nehéz. 

A történet régen kezdődött. A sütikkel, amik segítenek koraszülött babákon.
Ica is segített. Segített, mert tudta, milyen a helyzet a koraszülött osztályokon: igen, sokszor kilátástalan. És bár nagy gyerekei vannak, ő úgy érezte, tennie kell valamit.
Tett is, a licit másnapján elutalta a licitösszeget. Sajnos nem írta be a közlemény rovatba, hogy pontosan ki is ő, és milyen célból utal, így az utalása nem lett "nevesítve", bekerült a nagy kalapba. 
Aztán kerestük, én is, és a szervezők is, de nem reagált semelyikünk levelére.
Nem tudtuk, mi történt, ilyen még nem fordult elő a segítsüti történetében.
Ekkor lett újra meghirdetve a licit, és Grétinek át is adtuk a sütit.
Közben aztán előkerült Ica, kiderült, hogy rendben átutalta a licitösszeget is, szóval két sütit süssek. Szíves örömest megtettem.

Amikor elvittük a sütit Icához, kiderült, mi történt. 

Ica tragikus hirtelenséggel elvesztette a férjét. 

Ez így, leírva egy egyszerű kijelentő mondat. 
De hogy mit jelent ezzel nap mint nap szembesülni, azt csak ők tudják. 



Kérlek, akik olvassátok ezt a történetet, hordozzátok imáitokban a családot: Icát és gyerekeit, hogy végig tudják vinni azt a küzdelmet, amit most jelent nekik az élet. 

Hogy Ica talpra fog állni, és békét talál, ebben biztos vagyok. 
Mert akinek ennyire lételeme az "adás", azzal nem történhet másként. 
Búcsúzóul egy kedves goblein-t is kaptam tőle, mert Ica egyszerűen csak ad, ad, és ad.

Ismertek még ilyen embereket? Számomra megtestesült csodák ők.


Aztán nem sokkal karácsony után Adina is küldött nekem egy kedves csomagot. Sok szívet melengető apróság volt benne, mindnek külön-külön örültem.
De ez a folyóirat ( ugye az?) teljesen elbűvölt. Sok ehhez hasonló léleképítő olvasmányra lenne szüksége a mai nőknek, feleségeknek, édesanyáknak.
Nagyon tetszik a Bruno Bettelheim-i gondolat, miszerint nem kell tökéletes feleséggé válnunk, mert ez úgyis lehetetlen. Istennek tervében "elég jó feleségnek" vagyunk megírva. 


Miután ezeket a vallomásokat elolvastam, éppen Eszti is írt a házasságról. 

Ez a négy élmény együtt azt hiszem, felér egy lelkigyakorlattal.

9 megjegyzés:

  1. Köszönöm ezt a szép bejegyzést. Népes, hosszú kanyargós sorban sorakozunk, hogy mi is kifejezhessük a köszönetünket Neked. Az élet harmóniájának egyik fontos alaptörvénye - szerintem - az adás-kapásé. Amennyit adsz, annyit kapsz vissza. Ebből következően Te nemcsak ilyen sok szépet kapsz, hanem adsz is! Icát pedig hordozni fogom és biztos vagyok benne, hogy megkapja az erőt... Köszönöm: Erika

    VálaszTörlés
  2. Erre pontosan megfelel a reklámszlogen:
    "Mert megérdemled"!
    Az emberek jók,de legalábbis a jóság morzsája mindenkiben megvan:)
    Én nap mint nap tanulok és ötleteket kapok Tőled. Erőt merítek az írásaidból. Köszönöm.

    Icának egyrészt részvétem, másrészt erőt és energiát kívánok-küldök Neki, hogy megbírkózzon mindazzal, amivel most meg kell. Meg fog. Az ilyen jó embereket Isten segíti.

    VálaszTörlés
  3. Van egy indiai mondás: mind elvész, amit nem adunk! És ha már felmerül az 'adni' gondolat, akkor meg kell tenni! Ezért aztán az ajándékoknak, bejegyzéseknek és a megjegyzéseknek is nagy ereje van! Én tanulni járok ide, ötleteket gyűjteni, erőt meríteni, igazolást kapni saját gondolataimra... és merengeni az élet dolgain. Köszönöm, hogy vagy...

    VálaszTörlés
  4. Kérdezem én: mi lett a gombákkal? Mármint mennyire lett eredményes a gombahét? Van-e hajlandósága a fiataloknak a gombaevéshez vagy legalább előreláthatólag lesz-e? :) Csak kíváncsi vagyok. :)

    VálaszTörlés
  5. Én is kérdezek. Nagyon sokat gondolkozok ezen az otthon oktatáson, de az én kisfiam még csak másfél éves, van rá időm, hogy kitaláljam. Viszont az jutott eszembe, hogy a gyerekek, mondjuk, Mesi, nem hiányolja az iskolát? Nem hiányolja a barátnősködést-összeveszést-kibékülést-súgdolózást?
    Csak eszembe jutott, hogy szokta-e emlegetni, hogy van ez?

    VálaszTörlés
  6. Virág, mindazt, amit te ebben a blogban már adtál, nem is lehetne hogy megköszönni! Mély és ütős gondolatok, kifogyhatatlan kreativitás, mnden sorod érték!!!

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm a kedves soraitokat:)
    Hirvi, szerintem sikeres volt a gombahét, Emese azt mondta, hogy a rántott gomba és a gombaleves jöhet. :) Soma nyersen kapott rá. :)
    Zsoofi, nem hiányolják. :) De majd írok róla bővebben is. :)

    VálaszTörlés
  8. Tudom, hogy nincs Tv-tek, ezért szeretném felhívni egy adásra a figyelmedet, amit az MTV2-n láttam: az a címe Útmutató, és vasárnap(9-én) volt dél körül.A MTV honlapján a Videótárban megtalálod. A rész címe: Úgy van velünk, hogy hiányzik(kb.) Ez is olyan lelkigyakorlat szerű. -M-

    VálaszTörlés
  9. Kedves Virág!
    Örülök, hogy személyesen is találkoztunk, "elraktam" az élményt. Mindenkinek köszönöm a pozitív gondolatokat.
    A süti nagyon finom volt, pillanatok alatt elfogyott, alig tudtam megmenteni egy kis kóstolót a nagyobbik lányomnak:)
    ica

    VálaszTörlés