2011. január 12., szerda

Egy régmúlt gyerekkor emlékei

Elment ő is...80 évet élt, és utolsó napjaiban is megnevettetett bennünket. Hihetetlen, milyen humorral élte végig az életét. A betegségét is. 
Aztán már úgy teltek a napok, hogy nem válaszolt, csak feküdt. Erő nem volt a kezeiben, szeme nem nyílt ki. Utolsó nap Zsombor gitáron eljátszotta neki a Holdfény-szonátát. 
Megremegtek a kezei, mondani akart valamit, és próbálta kinyitni a szemét. 
De ereje elhagyta...elaludt örökre. 
Feleségének távoli ismerőse, aki sosem látta őt, furcsát álmodott. Egy őszes öregember azt mondta neki, "Zenében éltem, zenében mentem el". Felesége megmutatta neki a fényképét, és ő megismerte. Igen, ő volt az álombeli ember.
Hogy ez valóság-e, nem tudjuk. De igaz, és ez a lényeg.

Most pakolgatjuk a dolgait, előkerülnek a gyerekeink fényképei, régesrégi fűszerbolt főkönyve (1887-ből), ólomkatonák, ólomtankokkal és persze irkák minden mennyiségben...merengőre fogtam az estét...milyen fekete-fehér világ volt ez...
Kinyitom az egyik irkát...első osztályos...






Mellétettem Soma füzeteit, legó katonáit...képzeletben tegyétek oda ti is a gyerkőcök füzetét, játékait.

Más világ, pedig a gyerekkor ugyanaz.

7 megjegyzés:

  1. Nagyon megható és kedves ez a bejegyzés. Ezt is köszönjük, ilyen érzések is kellenek a szürke hétköznapokban.

    VálaszTörlés
  2. Azt hiszem, az előbb elszállt, amit írtam.
    Őszinte részvétem...a mi családunkat is veszteség érte két napja: keresztapu 94 évesen távozott el tőlünk. Igazán szép kort élt meg, azt hiszem.
    Igazán szépet és meghatót írtál és a képek a régi irkákról, ólomkatonákról, fantasztikusak! Köszönöm, kicsit el is érzékenyültem!
    Kriszta

    VálaszTörlés
  3. Isten áldja Őt is, Veletek vagyunk...
    ---
    Nagymamám régi füzeteit én is nagyon szeretem, remélem, megvannak még Anyukáméknál. Olvasgattam régi, szín egyes (azaz kitűnő) fogalmazásait arról, hogy mi a legfontosabb foglalkozás (szerinte a papé) és hogyan pártoljuk a magyar ipart. Nagymamám 1920-ban született.
    Amit pedig az ismerős látott, hiszem, hogy a valóság!

    VálaszTörlés
  4. Köszi, Anna, hogy megírtad :)
    Krisztina, részvétem a keresztapud miatt. Ezek a régi dolgok rám is nagy hatással vannak. :)
    Timi, köszönöm. Ő egyébként szintén 1920-ban született. Igen, én is azt hiszem, ez az álom valóság volt. Annyira érdekes. Egyébként azt mondta nekünk viccesen, hogy majd üzen, jól érzi-e magát. :)

    VálaszTörlés
  5. Hú, megborzongtam! Isten adjon Nektek vigasztaló nyugalmat! Gyönyörű szépen írtad le!

    VálaszTörlés
  6. Kedves Virág! Ahogy a múltkor is, most is elgondolkodom, hogy az-e a helyes, ha azt írom, részvétem. Igen, együttérzek, de nem feltétlen a szomorúság, amit elsősorban érzek. Isten adná meg nekem többször, hogy ilyen szépen tudjam búcsúztatni a szép kort megélt, boldog életet hátrahagyó szeretteimet! És adjon Isten magamnak is ilyen távozást! Zenében! Nagyon megható volt, köszönöm, hog ymegosztottad!

    VálaszTörlés
  7. Kedves Virág!

    Ez nagyon megható volt.
    Részvétem.

    VálaszTörlés